Isten asztaláról

  "Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és megbánja, még ha veszedelmet hoz is. Ki tudja, hátha most is megbánja, és áldást hagy maga után?"      Jóel 2,13-14

Ritkán olvasott kispróféta könyvében találjuk ezt a mély, Krisztus szájába illő vallástételt. Nagy nyomorúságban meg szokott térni a nép, megszaggatták ruhájukat, ami akkor a gyász jele volt, úgy kértek szabadulást. De csak addig, amíg elmúlt a veszedelem. Azután mindent lehetett úgy folytatni, mint azelőtt. Isten irgalmas. Jóra tudja és szokta fordítani még a rosszat is. De mit ér, ha mi újra nyomorúságba rántjuk magunkat bűneinkkel és hitetlenségünkkel? Ha jő az elkerülhetetlen csapás - mert lehetetlen, hogy a bűnnek, a közösen elkövetett és jónak tartott bűnnek ne legyen meg a negatív következménye -, nem elég jajgatni. Még az sem elég, ha beismerjük, hogy bizony ezt magunknak szereztük. Szívből kell megvallani, hogy bűnünk hozta azt ránk, és ezt meggondolva komoly elhatározással kezdeni új életet, új célokkal, új, erős akarással. Ez a megtérés. Ehhez viszont tudni kell és állandóan szem előtt is tartani, hogy Isten előtt vagyunk felelősek, tőle függ a jövőnk, minden eredményünk, és nemcsak a bajban, a tőle kapott örömben és sikerekben is éppen olyan hűséggel kell figyelnünk rá, mint amikor csapással és nyomorúsággal kényszerít rá.

Jó Istenem, kegyelmezz nekem, ne legyen erősebb a teher mint ahogy el tudom viselni. Sokszor van rajtam csapásod. Tudom, vallom, magam vagyok az oka. Nem úgy éltem, ahogy kellett volna. Más céljaim voltak, nem a Te rendelésed megvalósítása. Te a szolgálatodra rendeltél, én a magam útját próbáltam járni, és beleestem annak szakadékába. Tudom, nem elég jajgatni, segítségedért kiáltani. Miért segítenél, ha én továbbra is ugyanazt akarom? Tudom, nem fogsz segíteni rossz céljaimban. 
Új utakra vezess, Uram! Adj új célokat, mutasd meg igazi küldetésem szépségét, és nyújts erőt, hogy a bajban is, szabadításod után is azt szolgáljam! Ámen. 

Mindennap az Ige fényében-EGYÜTTÉRZÉS ÉS SEGÍTSÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 4,11-16   

11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.  
12 Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.  
13 Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.  
14 Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz 
15 Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. 16 Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.


"Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem olyan, aki éppúgy, mint mi, mindenben megkísértett, de bűntelen maradt. Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk még kellő időben segítségül." (Zsid 4,15-16 Dr. Ravasz L. ford.)

Gyakran van olyan érzésünk, hogy mások soha nem értik meg a mi problémáinkat egészen. "Te meg sem érted, hogy min kell nekem átmennem." Lehet, hogy ezzel mentegetjük magunkat kudarcaink miatt. Vagy talán így juttatjuk kifejezésre átélt magányosságunkat.
Sohasem mondhatjuk azonban Krisztusnak, hogy ő nem tudja, mit kell nekünk elviselnünk. Megkísértett, éppúgy mint mi, minden ponton. Nincs olyan gyarlóság vagy gyengeség bennünk, amit ő ne ismerne, és mi nem tudunk szembenézni olyan bajjal, amelyben ő ne lenne ismerős.
Krisztus osztozott a mi gyengeségeinkben, anélkül, hogy bűnt követett volna el. Tudja, hogy mit jelent fáradtnak lenni. Csalódott emberekben, sokkal inkább, mint bárki valaha is. Megízlelte a szenvedéstől való félelmet, és a halálfélelembe beleremegett. Ő tudja, hogy milyen kísértést jelenthetnek valakinek mindezek a tapasztalatok. De nem vétkezett.
Nos, ennek a bibliai szakasznak a lényege nem az, hogy mivel Krisztus tudja, mily nehéz lehet nekünk, ezért gyorsan megbocsát nekünk. (Vannak emberek, akik azt mondják: "Mindent megérteni - mindent megbocsátani.") Nem! A lényeg az, hogy mivel mi tudjuk, hogy ő ezen átment, bátran és bizalommal kell mennünk a kegyelem királyi székéhez a megpróbáltatás órájában. Ő tudja, ő érti és ő segíthet.
Nemcsak arról van szó, hogy Krisztus mélységesen együtt érez velünk, hanem arról is, hogy rendkívüli a hatalma. Most a királyi széken ül, ezért habozás nélkül menjünk hozzá. "Bizalommal" vagy "bátran", vagyis hittel és merészen kell hozzáfordulnunk.
Akkor hát ne csak együttérzést kérjünk, hanem segítséget is. Kérhetjük, hogy irgalmából vegye el terhünket. Vagy kérhetjük tőle, hogy kegyelme által adjon erőt a teher elhordozásához. De imádságaink fő célja az - vagy annak kell lennie - , hogy a megpróbáltatás órájában őriztessünk meg a bűntől, éppúgy, ahogy Krisztus nem vétkezett amikor próbát élt át.  

Krisztus mindenek felett- AZ ATYA MEGHALLGATJA A

  "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem" (Jn 11,41). 

Amikor Isten Fia imádkozik, csak egyetlen egynek van tudatában, és ez az egy az Ő Atyja. Isten mindig meghallja Fia imádságait, és ha Isten Fia kiformálódott bennem, az Atya mindig meghallja az én imádságaimat is. Tehát egyedül arra kell törekednem, hogy Isten Fia kiábrázolódjék az én halandó testemben. "A ti testetek a Szent Szellem temploma", tehát Isten Fiának Betleheme. Adok-e erre lehetőséget Isten Fiának bennem? Vajon Isten Fiának őszintén egyszerű élete éppúgy munkálkodik-e bennem, mint tette, mikor itt járt a földön? Amikor engem, mint közönséges emberi lényt az élet eseményei érintenek, megszólal-e akkor a bensőmben Isten örök Fiának imádsága Atyjához? "Azon a napon az én nevemben kértek majd..." (Jn 16,26). Melyik napon? Azon a napon, amikor eljött a Szent Szellem és engem valóságosan eggyé tett az én Urammal. Teljesen megelégedetten élheti-e benned életét az Úr Jézus Krisztus vagy szellemi gőgbe öltöztél? Ne engedd soha, hogy józan eszed előre tolakodjék és háttérbe szorítsa Isten Fiát! Isten ajándékba adta az embernek a józan észt, de ez nem Isten Fiának az ajándéka. Az Ő ajándéka az, hogy fel tudd fogni a természetfeletti dolgokat. Ne ültesd trónra az emberi észt! A Fiú jelenti ki az Atyát, a józan ész sohasem fogja felismerni az Atyát és nem is akarja. Az emberi értelem nem tiszteli az Atyát, hacsak Isten Fiának belső élete át nem formálta már. Gondoskodjunk róla, hogy ez a halandó test maradjon tökéletes alárendeltségben vele szemben és hogy Ő munkálkodjék percről percre rajta keresztül. Emberileg olyan függő viszonyban vagyunk-e Jézus Krisztussal, hogy élete "láthatóvá válhat a mi halandó testünkben"? (2Kor 4,10) 

Isten műhelyében-Összeegyeztethetetlen ellentétek

Carl Eichhorn-

"Mi köze van az igazságnak a gonoszsághoz? Vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? És hogyan egyeznék meg Krisztus Béliállal? " (2 Kor 6, 14-15)   

 
Ne próbáljuk mi összeegyeztetni azt, amit Isten szétválasztott. Ahol igazság van, ott békesség, igazi élet van, de az igazságtalansággal és bűnnel békétlenség jár együtt. Ott a halál uralkodik. Nagyon gonosz dolog elmozdítani azokat a határköveket, amelyeket Isten állított. Élesen szét van választva egymástól az igazság és igazságtalanság, a világosság és a sötétség területe. Nem bizonytalan határ ez. Nem lehet egyszerre mind a két területen mozogni. Jól ismert az a fáradozás, amivel el akarják tolni a határokat: "Nem kell azt olyan komolyan venni!" - "Ne légy olyan merev és türelmetlen!" - "Egyszerűen nem él meg ma az, aki a Biblia szerint akar élni!" Igaz, az egész üzleti életet átszövi az igazságtalanság és a társadalmi életet a hamisság. Aki isteni szabály szerint cselekszik, megütközést kelt, és sokszor lehetetlenné teszi magát. De mégsem szabad elegyíteni. Aki a sötétség területének szabályait követi, az kizárja magát a világosság birodalmából.

Krisztus és Béliál, a két vezér kiengesztelhetetlenül állnak egymással szemben. Krisztus az üdvösség hozója és közvetítője, Béliál a pusztító. Krisztus megmenti az embert, Béliál szakadékba taszítja. Az első összegyűjti az embereket, a másik szétszórja, harcra uszít mindenkit mindenki ellen. Az első jó magot vet, a másik konkolyt. Maga Isten szerzett ellenségeskedést a kígyó és utódai, Éva és utódai között. Az asszony magva, Jézus, az egyetlen igaz ember; örök ellenségeskedéssel áll szemben vele az ördög és követői. Akik Jézuséi, soha nem elegyedhetnek össze a sötétség embereivel - azok gyűlölik őket és nem is érzik jól magukat a társaságukban. Nem tudják elfogadni életmódjukat. De éppen így elviselhetetlen a világosság fiai számára a Sátán gondolkozásmódja. Szakadék ez, amelyet nem lehet és nem is szabad áthidalni. Hívőnek a hitetlennel nincs közössége. A hívők azonnal megértik egymást még akkor is, ha előzőleg nem ismerték egymást. A világ csak az övéit szereti, Jézus gyülekezete neki idegen test. Milyen visszás és érthetetlen, amikor egy hívő hitetlennel köt házasságot, vállalva vele a legbensőbb közösséget a természetes élet területén. Együtt élnek és belsőleg mégis idegenek egymás számára.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-A kincs

"Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. "(Fil 3,7)

Jézus ezt mondta Pálról: „ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok... előtt" (Károli). A név magát a személyt jelentette. Pál tehát olyan edény, akiben Krisztus él, és őt viszi másokhoz. Krisztus-hordozó lett, úgy, ahogyan ezt Istvánnál látta korábban. Később ő írta Korinthusba: a mi kincsünk cserépedényben van. Élete tartalma tehát Krisztus lett.

Ugyanakkor leveleiben igen gyakran használja ezt a kifejezést: a Krisztusban. Ezen elsősorban azt értette, hogy Isten őt Krisztuson keresztül látja, s így olyan tisztának és igaznak találja, mint Krisztus maga. A saját erejéből nem tudta elérni, amíg a törvény betartásától remélte ezt az Igazságot, most azonban Krisztusban megkapta. De jelent ez biztonságot, védelmet is.

Eddig számára a törvény volt a legnagyobb érték, törekedett azt megtartani. De soha nem tudhatta, hogy eleget teljesített-e már. Most értékpiramisán a csúcsérték Krisztus lett. Minden egyéb leértékelődött, sőt feleslegessé vált. Erről szól mai igénk s annak folytatása. Krisztusban bűnbocsánatot, jó lelkiismeretet, rendezett múltat és kiszámítható jövőt kapott. Még mennyei polgárjogot is.

Kosztolányi Dezső panaszolja a Boldog, szomorú dalban:
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben.

Pál boldog, mert Krisztussal szoros közösségben itthon van itt, és elkészített otthona van a mennyben is. Nem ő érdemelte ki, kegyelemből kapta mindkettőt. Itt küldetést, ott jutalmat, de mindenütt Krisztus jelenlétét. Küzdelmei közt, halála óráján s azon túl is. Ez teszi boldoggá.

Isten ígéreteinek tárháza-Ha benne bízol, nem csalatkozol

Charles H. Spurgeon-

„Az én Uram, az Úr megsegít engem" (Ézs 50,7)

Ez az igerész prófétai előrelátással beszél a Messiás szenvedésének arról a napjáról, amikor mindhalálig engedelmes volt, amikor hagyta, hogy verjék a hátát és az arcába vágjanak. Ezen a napon megtapasztalta az ÚR segítségét.

Én lelkem, minden szenvedésed csak semmiség Jézus Krisztus szenvedéséhez képest. Miért nem bízol hát abban, hogy az Úr téged is megsegít? Megváltónk különleges helyzetben volt, mert a bűnös ember helyett szenvedett - mint helyettes áldozat. Ezért még Atyjának is el kellett hagynia, és lelke az istennélküliség állapotától kellett hogy szenvedjen. De neked nem kell ezt végigszenvedned és így felkiáltanod: „Miért hagytál el engem?!" Lásd, a Megváltó még ebben a helyzetben is bízott Istenében, te miért ne tudnál bízni? Ő érted halt meg, immár lehetetlen, hogy magadra maradj; légy hát jó reménységgel!

A mai nap munkája és próbatételei között is szólj így: „Az én Uram, az ÚR, megsegít engem". Menj bátran előre. Vedd fel a hit pajzsát, és szánd el magad, hogy sem gyengeség, sem félelem nem fog eltántorítani. Ha Isten a segítséged, mi állhatja utadat? Ha bizonyos vagy abban, hogy a Mindenható veled van, mi lehet túlságosan nehéz számodra? Kezdd örömmel napodat, és ne engedd, hogy bármi is eltakarja előled az örökkévaló nap sugarát.

MAI IGE - Bob Gass írásaiból, -Minden Istené (3)

„Enyém az ezüst, enyém az arany – így szól a Seregek Ura.” (Haggeus 2:8)

Hogyan jellemeznél valakit, aki házat épít anélkül, hogy az alapozásra gondolna? Bolondnak neveznéd! Isten arra figyelmeztet, hogy ugyanilyen ostobaság „a bizonytalan gazdagságban” (1Timóteus 6:17) bízni. 1948 és 2001 között az USA tíz gazdasági visszaesést élt át, mindegyik átlagosan egy évig tartott, és több milliárdnyi dollár veszteséget okozott. Ez azt jelenti, hogy 5-6 évente a gazdaság „ejti a kérőit”, és újat kezd.
Hogyan jellemeznél egy olyan férjet, akinek ötven év alatt kilenc felesége volt? Csapodár? És mit mondanál a tizedik feleségről? Bolond? Ábrahám kora egyik leggazdagabb embere volt, ugyanígy Jób is. Az újszövetségi gyülekezetben is volt néhány gazdag ember. A Biblia azt mondja: „… akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé…” (ApCsel 4:34–35). Isten azért akar anyagi javakkal megáldani, hogy áldássá légy az ő munkájában. De néhányunknak azért nem ad több pénzt, mert tudja, hogy nem vagyunk elég érettek a kezeléséhez. Ha megadná, az csak romlásunkra lenne. Azoknak pedig, akikre pénzt bíz, ezt mondja: „A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal” (1Timóteus 6:18). Igazából semmi sem a tiéd, te csupán gondnok vagy. „Enyém az ezüst, enyém az arany – így szól a Seregek Ura.”
Az igazság az, hogy sosem lesz meg az anyagi biztonságod, amíg nem vagy kész igent mondani Istennek bármiben, amit kér tőled, tudva, hogy ő mindig gondoskodni fog rólad. Mindig!

Derek Prince - A helyes sorrend felállítása

„Taníts minket helyesen számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” (Zsoltárok 90:12)

 Mit jelent – „helyesen számlálni napjainkat”? Hadd tegyek fel még egy kérdést: Mi a legnehezebben kezelhető dolog az életedben – amiből a leggyakrabban kifogysz? Sok ember valószínűleg arra a válaszra hajlana, hogy a pénz. De tapasztalataim szerint van valami, ami sokkal nehezebben kezelhető – valami, aminek sokkal gyakrabban híján vagyok. Az idő! Számomra az idő a legnehezebben kezelhető dolog. Emiatt az idővel való gazdálkodás önfegyelmünknek és keresztény elkötelezettségünk hitelességének elsődleges mércéje.

Ezért szívemből tudom visszhangozni a zsoltárosnak ezt az imáját: „„taníts minket helyesen számlálni napjainkat.” Ez gyakorlatilag azt jelenti: Taníts engem, hogy az ügyeimet helyes fontossági sorrendbe állítsam. Taníts engem, hogy elegendő időt szánjak azokra a dolgokra, amik jobban számítanak. Csak így nyerhetek bölcs szívet.
Végső soron időbeosztásunk mutatja azokat a valódi értékeket, amik irányítják életünket. Ha nem adunk elsőbbséget az igazán fontos dolgoknak – ilyen például az imádkozás és a bibliaolvasás – az egész életünk rendje felborul. Ilyenkor nagy a kísértés, hogy mentegetőzzünk: „Nem volt elég időm.” De az igazság inkább az, hogy „nem jól használtam ki az időmet.”
Mielőtt túl késő lenne, csatlakozz hozzám ebben az imában.
„Taníts minket helyesen számlálni napjainkat.”
A hit megvallása:
Uram, leteszem Eléd az életemet, mint egy üres lapot, és kérlek, hogy Szellemed által jegyezd le számomra a Te fontossági sorrendedet.
Forrás: Derek Prince (Dallamok Dávid hárfáján)

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb-

   Elizeus Béthelbe ment és mikor az úton felfelé haladt, apró gyermekek jöttek ki a városból és csúfolták őt így: Jöjj fel, kopasz! Jöjj fel, kopasz! És hátratekintvén meglátta őket és megátkozta őket az Úr nevében. És az erdőből két nőstény medve jött ki és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket. (2.Kir. 2,23-24)

Borzalmas büntető ítélet. Nem volt ez nagyon kemény és igazságtalan? Hiszen a Szentírás igen sokra értékeli a gyermekeket: "Aki megbotránkoztat (bűnre vezet) egyet e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélyébe vessék"! (Mt. 18,5) S itt negyvenkét gyermek pusztul el! Pontosan meg kell vizsgálnunk, hogyan történhetett ez meg.

Először is gondolkozzunk el azon, hogy ezek a gyermekek felügyelet nélkül kószáltak. Miért voltak ott a város kapujánál? Egy egész sereg, több mint ötven gyermek. Már ez meghökkenti az embert. Bizonyára senki sem irigyli a kicsiktől, hogy a szabad levegőn hancúrozzanak. Tudjuk azt is, hogy némely szülő munkája miatt képtelen gyermekét állandóan szem előtt tartani.

Nem akarunk itt természetellenes korlátozásokról sem beszélni a gyermekek ellen. Kötelességünk azonban, hogy a szülők figyelmét felhívjuk gyermekeik iránti felelősségükre.

Ügyeljetek mindig arra, kivel játszik gyermeketek! Elfeledhetetlenül vésődjék beléjük: "Mindig akarjuk tudni: hol és kivel játszotok"!

Azok a szülők, akik ezt elmulasztják, a későbbiekben ezt nagyon megbánhatják.

Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy ezek a szülők Bételben bűnösek voltak abban, hogy gyermekeik ilyen társaságba keveredtek.

Imádkozó szülők naponként Isten oltalmába ajánlják gyermekeiket. Az ilyen gyermekek távol tartják magukat a rossz barátoktól.

Isten asztaláról-Varga László

   "János ezt mondta neki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és eltiltottuk, mert nem követett minket. Jézus azonban ezt mondta: Ne tiltsátok el, mert nincsen senki, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gyalázni tudna engem, mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van. Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben,... el nem marad a jutalma."     ( Márk 9,38-41)

A keresztyénség egyszerre kizárólagos és befogadó. Kizárólagos abban, hogy az egész világ és minden idők egyetlen Urának, Törvényadójának és Megváltójának Jézus Krisztust tudja és hirdeti. Minden olyan állítást, hogy Mohamed, Buddha vagy akárki más ugyanolyan értékű, mint Krisztus, hazug mesének valljuk. Ebben nincs és nem lehet megalkuvás. De éppen ezért, mivel tudjuk, hogy minden jó egyedül csak az egyetlen Istentől származik, aki egyedül Krisztus által adott megváltást, azt is tudjuk, hogy Krisztus minden embernek Ura és Megváltója, és kegyelmét szabadon osztogatja, nemcsak a keresztyéneknek, hanem minden népből minden időben mindazoknak, akik bármilyen okból, bármilyen tanítás alapján vagy ellenére az ő rendelését hajtják végre. Nem a keresztlevelét nézi gyermekeinek, hanem a hozzáállását. Ezért a keresztyének kötelessége együtt dolgozni mindazokkal, akikkel együtt szolgálhatják Isten országának, a közös boldogságnak építését. De nem mindegy, hogy valaki tudatosan, örömmel, hálásan, vagy csak tudtán kívül kapja az áldást Atyánk kezéből. 

Istenem, milyen sokszor szégyenítettél meg azzal, hogy hitetlenek vagy más, talán megvetett idegenek többet tettek értem, mint amit én tettem volna meg értük. Köszönöm ezt a megszégyenítést, szükségem van rá, hogy meglássam a gyengeségemet, és igyekezzek kevesebb szóval és több tettel szolgálni ügyedet. Nagyon elmaradt a keresztyénségünk attól, amit hirdet. Újítsd meg hitünket és akarásunkat, hogy újra a néped legyünk, és másokat is tegyünk boldoggá azzal, hogy vallástételünk és cselekedeteink alapján ők is boldogan ismerjék fel Krisztust szerető Megváltójuknak. Ámen.

Mindennap az Ige fényében-A NYUGALOM

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 4,1-10 

1 Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. 2 Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. 3 Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondotta: "Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére". Munkái készen voltak a világ teremtése óta,
4 és valahol így szól az Írás a hetedik napról: "És megnyugodott az Isten a hetedik napon minden alkotó munkája után." 5 Itt viszont ezt mondja: "Nem mennek be az én nyugalmam helyére." 6 Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt
 7 egy napot ismét "mának" jelöl ki. Ekkor Dávid által annyi idő múlva így szól, ahogyan előbb mondtuk: "Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!" 8 Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. 9 A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. 10 Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól.



"A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére." (Zsid 4,9) 

A szombati nyugalom az élet célja. Ez a nyugalom Isten teljes és végső ígérete mindazok számára, akik ma hallják az ő hangját.
A teremtés munkája, amelyet Mózes első könyvének első fejezete ír le, beteljesedett a szombati napon. Azon a napon Isten és mindaz, amit ő alkotott tökéletesen élvezte annak valamennyi csodáját és jó voltát. Ugyanígy a megváltás munkájára a szombati nyugalom teszi fel a koronát tökéletesen és akkor teljesedik majd be az. Azon a napon Isten, Krisztus és a megváltott világ teljesen élvezni fogja annak minden csodáját.
"A nyugalom": élvezése Istennek, és mindannak, amit ő ad. A végső nyugalom az új világ teljes és zavartalan öröme és harmóniája.
Isten ószövetségi népe nemcsak a heti munkaszünetben kapta meg a szombati nyugalom hasonmását, hanem abban is, hogy örökségül egy országot kapott. Annak a férfinak a neve, aki Izráelt a pusztából elvezette az Ígéret Földjére, Józsué volt. Görögül ez a név így hangzik: Jézus. Az ószövetségi Jézus képes volt arra, hogy Izráelt bevigye annak az országnak a hasonmásába, ahová az újszövetségi Jézus vezeti az ő népét. Jézus mindazt beteljesíti, amit Mózes és Józsué cselekedtek. Jézus viszi be Isten népét az Ígéret Földjére.
Ma Isten arra hív el minket, hogy tanuljunk mások rossz példájából. Ez nagyon nehéz. Ritka az olyan fiú, aki tanul apja hibáiból. Az új Izráelnek mégis tanulnia kell a régi Izráeltől.
Azt halljuk, hogy Isten ószövetségi népe közül sok ezren soha nem jutottak el az Ígéret Földjének nyugalmába. Elhullottak a pusztában, mert nem hittek.
Most mi megyünk át a pusztán. Vezetőnk Jézus. Nagyon közel kell maradnunk hozzá, és pontosan azt kell tennünk, amit ő mond. Egymáshoz is közel kell maradnunk. És amikor az utazás embertelenné válik, közülünk valakinek mindig előre kell mutatnia: "Ott ... ott van a nyugalom földje!" 

 

Krisztus mindenek felett-

Oswald Chambers-

   "...a születendőt is szentnek hívják, Isten Fiának..." (Lk 1,35). 

Van-e arra lehetőség, hogy Isten Fiának szent ártatlansága és egyszerűsége és az Atyával való egysége megvalósuljon énbennem, ha Ő megszületik az én halandó testemben? Ugyanaz történik meg minden szent életében is, ami akkor történt, amikor Isten Fia történelmileg megjelent ebben a világban. Isten Fia bennem csak Isten közvetlen cselekedete által születhetik meg, tehát én Isten gyermeke vagyok, és így gyakorolnom kell a gyermek jogát, hogy mindig szemtől szemben legyek Atyámmal. Mondom-e állandóan józan ész szerinti életemnek: "Miért akarsz engem Atyámtól elfordítani? Hát nem tudod, hogy nekem azokkal kell foglalkoznom, amelyek az én Atyám dolgai?" (Lk 2,49). Bárhogyan alakulnak is a körülmények - ennek a szent, ártatlan, örök gyermeknek kapcsolatban kell lenni Atyjával! Eléggé egyszerű vagyok-e ahhoz, hogy ennyire egy legyek az Úrral? Élhet-e bennem a maga csodálatos módján? Isten is látja-e, hogy Fia kiformálódik bennem, vagy szépen félretoltam Őt? Ó, ezek a lármás idők! Mindenki kiáltozik, de miért? - Azért, hogy végezzék ki Isten Fiát! Ma semmiképpen sincs helye itt Isten Fiának, nincs helye az Atyával való szent közösségnek! Imádkozik-e Isten Fia bennem, vagy én diktálok neki? Ő szolgál-e bennem úgy, mint amikor testben itt volt? Átéli-e bennem Isten Fia a szenvedéseit; hogy szándéka megvalósuljon? Minél többet tudunk meg Isten legérettebb szentjeinek belső életéről, annál inkább látjuk, hogy mi Isten terve: "betölteni, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek" (Kol 1,24). Ennek a "betöltésnek" az érdekében mindig van tennivaló.

Isten műhelyében-Fegyverzetünk (V.)

Carl Eichhorn-

   "Vegyétek fel az üdvösség sisakját is és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. " (Ef 6, 17)  

Az üdvösség sisakját más helyen a reménység sisakjának nevezi az Ige (1 Thess 5, 8). Itt tehát az eljövendő üdvösségről van szó, amely Urunk visszajövetelével lesz nyilvánvaló. Ezt a reménységet sisakhoz hasonlítja, amely megvédi a fejet az ellenséges ütésektől. Isten gyermekei számára is nehéz sorscsapások jönnek, de az eljövendő reménység dicsősége erőt ad nekik a kitartásra. Mindez most csak rövid átmenet, bármilyen fájdalmas is. A végén öröm int felénk.

"Vegyétek fel a sisakot!" Ez kétféleképpen történhet. Először: Emlékezzetek reménységetekre, mélyedjetek el benne, kutassatok szorgalmasan utána! Mélyedjetek el mindenekelőtt a reménység nagy könyvében, János Jelenéseiben. Itt bontakozik ki reménységünk egész gazdagsága. A jelen sötétségében erősítő látásokat kapunk, így derűsek leszünk a nyomorúságban és erősek a tűrésben. Másodszor: Reménységünket újra meg újra fentről kell kérnünk, mert sokszor minden szürke körülöttünk. Mit ér a legszebb kilátás, ha ködben van a táj? Istennek kell szétoszlatnia a homályt, hogy szemünk csodálkozva lássa, mit készített Ő nekünk. Akkor elfelejtjük a meredek kapaszkodó fáradságát és veszélyeit.

A keresztyének nemcsak védekezésre vannak elhíva, hanem támadásra is. Le kell sújtaniok, ütéseket kell adniok, de nem testi fegyverekkel, nem a gúny és szidalom szavaival, hanem a Lélek kardjával, amely Istennek valamelyik Szava. Az ilyen Igét felülről kell kérnünk. - A felülről ajándékozott szó átütő erejű, hatalma van és villámként hat. Jézus így kapta meg minden szavát az Atyától.

Talán mi sem vagyunk szónokok és nincs természetes beszédkészségünk, de Isten a gyermekek és csecsemők szája által erősíti meg hatalmát ellenségei miatt (Zsolt 8, 3). Hányszor megszégyenítette már az okosok hitetlenségét így! Szívesen veszi, ha gyenge és tanulatlan emberek megdicsőítik Őt. Péternek a Lélek erejével tett bizonyságára a nagytanács is elhallgat, meg Simon mágus is (Csel 8, 22; 23, 9). Ellenségei nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Léleknek, ahogyan István beszélt (Csel 6, 10). De a legdicsőségesebb az, amikor az ellenséget nemcsak elhallgattatja, hanem elvezeti az igazság megismerésére. Ez a legszebb győzelem, aminek az angyalok is örülnek a mennyben.

MAI IGE - Bob Gass írásaiból -Minden Istené (2)

„Ha volt legelőjük, jóllaktak, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem.” (Hóseás 13:6)

 

Pál azt írja: „Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal” (1Timóteus 6:17–18).

Gazdag vagy e világ mértéke szerint? A Föld lakosságának csaknem fele – több mint hárommilliárd ember – napi 1000 forintnál kevesebből él. Ha a te jövedelmed ennél nagyobb, akkor gazdagnak számítasz. A jómód mellé azonban egy figyelmeztetés is jár: ne légy gőgös! „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság” (Példabeszédek 16:18).

Thomas Carlyle, skót történész írta: „A sorscsapásokkal néha nehezen birkózunk meg. De egy olyan emberre, aki kibírja a gazdagságot, száz is jut, aki kibírja a viszontagságokat.” Isten azt akarja, hogy élvezni tudd a dolgokat anélkül, hogy megszállottjukká válnál. A tárgyak felhalmozásának – még ha azok csekélységek is egyébként – van egy kellemetlen velejárója: hajlamosak eltakarni Istent. Előre kiszámítható folyamat vezet a szegénységtől a felfuvalkodottságig. A szegény ember imádkozik és dolgozik; Isten meghallgatja imádságát, és megáldja munkáját. Aztán az egyszerű ember meggazdagszik, és elfeledkezik Istenről. A hitre építő szegényből beképzelt gazdag lesz. Ahogy Isten Hóseás által mondta: „Ha volt legelőjük, jóllaktak, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem.” Hogyan kerülheted el ezt a csapdát? Ne feledd, hogy bármid van is, azt Istentől kaptad, és ő a forrása mindannak is, amire a jövőben szükséged lehet. Ezért legyen hálás a szíved, és bízd magad teljesen Istenre!

Nicelife- EGÉSZSÉG ÉS GYÓGYULÁS-15. nap.

Egészségünkért aggódva mindig találunk a hírekben valami erre vonatkozó újat. Diéta. Testmozgás. Társadalombiztosítás. AIDS. A technikai fejlődés az előző generációkhoz képest bámulatos előnyökkel ajándékozott meg bennünket, viszont egészségünkkel kapcsolatban ősi bölcsességeket is újra megtanulunk. 

Ezek közé tartozik, hogy döntéseink sokat számítanak. Amit vet az ember, azt le is aratja, és Istennek szándéka, hogy jó aratásunk legyen.

A KÖNYVBŐL
"Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt" (Zsolt 38:4).

"Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak" (Péld 3:7-8).

"Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem" (Zsolt 30:3).

"Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, és ő meggyógyította őket" (Mt 15:30).

ISTEN ÍGÉRETE
"Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet..." (Zsolt 103:2-3).

CSELEKVÉSI PONT

AZ EGÉSZSÉG MELLETTI DÖNTÉS BÖLCS DÖNTÉS. A SZENT ÉLET EGÉSZSÉGES ÉLET. KÉRD ISTENTŐL, HOGY ADJON ERŐT AZ EGÉSZSÉG MELLETTI DÖNTÉSEK KIVITELEZÉSÉHEZ, ÉS VÁRHATOD, HOGY MINDEZT GYÓGYULÁS KÖVETI.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Szenvedések közt

"Milyen üldöztetéseket viseltem el, és mindegyikből megszabadított az Úr! "(2Tim 3,11)

 

Jézus Krisztus előre felkészítette Pált, hogy sokat kell majd az ő nevéért szenvednie. Az apostol az utolsó levelében így emlékezik vissza: milyen üldöztetéseket viseltem el! Azonban soha nem dicsekedett szenvedéseivel, és nem panaszkodott miattuk. Vállalt mindent Krisztusért és mások üdvösségre segítéséért.

Családja valószínűleg kitagadta, munkatársai közül is többekben csalódnia kellett, volt valami súlyos betegsége, éveket kellett börtönökben töltenie, saját népe a halálát akarta, sok baleset érte hosszú útjain, és olykor még a gyülekezetek is támadták. Hogyan maradt ő nyugodt és derűs ennyi baj között?

Tudta, hogy semmi nem történik vele véletlenül. Mivel ő „a Krisztusban" van, minden neki szánt ütés előbb Krisztust éri, neki csak annyi jut, amennyire szüksége van ahhoz, hogy alázatos maradjon. - Nem a nyomorúságaival foglalkozott, s főleg nem az ellenségeivel, hanem mindig a küldetésével. Nem engedte, hogy uralmába kerítse a keserűség, lázadás, önsajnálat. - Mindig újra igent mondott Isten akaratára. Meg akart ő gyógyulni betegségéből is, de amikor Jézus azt mondta, ennek így kell lennie, elfogadta. Nem beletörődött, hanem bizalommal elfogadta.

Nemcsak a hiányait látta, mint mi gyakran, hanem azt a sok jót is, amit Istentől kapott, s amit Isten általa és körülötte cselekedett. Ezért nem került bajainak az igézetébe, hanem tele volt hálával. - Minden nehézségben meglátta a lehetőséget is. Ha börtönbe zárták, az őreinek prédikált, és őket vezette Jézushoz.

Nem felejtette el, hogy minden szenvedésünk ideiglenes, a Krisztussal való dicsőség pedig örökkévaló lesz. Túllátott a pillanatnyi nehézségeken. És Krisztus érettünk vállalt sokkal nagyobb szenvedését soha nem tévesztette szem elől. Annak köszönhette egész életét, azért maradt hálás örökre.

Reggeli dicséret-Befolyásunk

„Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.”

Ézsaiás 35:3

Ez a feladatunk és kiváltságunk egymás életében. Így tudjuk kifejezni Isten iránt a hálánkat és szeretetünket életünkért és mindazért, amit értünk tett és tesz (vö. 1János 3:16, 4:9-12).

Mindannyian hatunk a környezetünkre, a befolyás pedig hatalom, akár jóra, akár rosszra használjuk azt. Miért ne élhetnénk akkor jól ma ezzel a hatalmunkkal?

Viselkedésünkkel, előhozhatjuk a másik emberből a legjobbat, de a legrosszabbat is. Szavaink lehetnek vigasztalóak, és megerősítőek, de kihívóak, harciasságra ingerlőek vagy csüggesztőek is. Megerősíthetjük a körülöttünk élők kezét a jó cselekvésében, hogy kitartóak legyen.

Erősíthetjük egymást az Isten iránti bizalomban és annak gyakorlásában, átélésében is. A hit az a kéz, amellyel megragadjuk Istent, ami által kapaszkodunk belé a nehézségek idején. Ha pedig elhúzódik a próba és már leengednénk a „felemelt kezeket” (vö. 1Timótheus 2.8), milyen jól esik, ha valaki kifejezi együttérzését, csendben, tapintatosan mellénk áll és imádkozik velünk és értünk, és Isten ígéreteire emlékeztetve megerősít minket. Milyen sokat jelenthet, hogyha valaki belénk karol, amikor a fáradtságtól már csak tántorogni tudunk, és segít egyenesen járni, egyenesen gondolkodni, hogyha megerősíti elbizonytalanodó értékítéletünket!

Mondd, te ki leszel ma a melletted levő életében? Az aki elcsüggeszt, vagy az, aki felemel?

Legyen áldott a napod!

Rick Warren-Napi remény- Hat dolog, amire szükséged van a gonosz elleni harcban: 1 Integritás

  [Integritás (integrity) valaminek a hiánytalan, egységes, összefogott voltát jellemzi, átvitt értelemben pedig becsületesség, feddhetetlenség a jelentése - a fordító megjegyzése]

Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét,
öltsétek magatokra a megigazulás páncélját...
(Efézus 6:14 –  Szent István Társulat fordítás)

Az Efézusi levélben Pál apostol azt mondja, a legelső dolog, amit tenned kell a szellemi harcban, hogy viseld az igazságot, mint övet a derekad körül. Az igazság az alapja az ellenséggel szembeni harcodnak. Ha nem az igazság alapján állsz, szétesel, mikor a kísértések és a zűrzavar megtámadják az életed. Isten Igazsága az, ami egyben tart, összefog téged.

Az igazság öve az integritás. Azt jelenti, hogy nem csak ismered, hanem cselekszed is az igazságot. Ha ismered az igazságot, de nem teszed, akkor nincs integritásod. Ez a képmutatás. Isten azt mondja, ha képmutató vagy nincs védelmed a Sátán ellen.

Azért, hogy meg tudj állni a Sátán ellen, azt mondja Isten, fenn kell tartanod az integritásod. Ez nem azt jelenti, hogy tökéletes vagy, hanem azt, hogy őszinte és hiteles vagy. Ne viselj álarcokat a különböző embercsoportokkal. Az emberek, akik igazán ismernek, őszintén így jellemeznek: „azt kapják tőled, amit látnak benned.”

Az integritás ellentéte az életed széttagoltsága. Az integritás szó az „integer” = „egész” szóból ered, ami azt jelenti, egy egység. Azt jelenti, hogy nem szeleteled fel részekre az életedet, mint egy süteményt. Az integritás azt jelenti, hogy életed minden része együtt egységes egészet képez. Mindegy hol vagy, ugyanazok a cselekedeteid. Nem viselkedsz egyféleképpen a munkahelyeden és másképpen a gyülekezetben és megint másképpen a barátaid között. Az integritás azt jelenti, hogy életed minden területén megbízható, igaz vagy.

Sajnos, bizonyos hívőkkel szemben a Sátánnak nem is kell túl keményen dolgoznia, mert az integritásuk hiánya miatt ők könnyű ellenfél a kísértéseknek. Nincs körülöttük az igazság öve, ezért könnyű prédává válnak. A Biblia azt mondja legyünk készen szorosan körülövezve magunkat az igazsággal.

Széttagolt az életed? Vannak területeid, ahol hiányzik az integritás? Isten azt akarja tőled, hogy igazságba öltözz fel. Valld meg neki a bűneidet, és kérd őt, erősítse meg a képességedet, hogy átlátszóan, őszintén élj mások előtt.

(Daily Hope by Rick Warren – 2011.08.30.)

Zsoltárok 119,129-132

Isten intelmei minden emberi értelmet túlhaladóak és nem lehet emberi léptékek közé szorítani. Ez azaz intelem, amit a zsoltár írója is csodál és követ, ez az intelem, ami előtt én is, mint halandó ember ámulattal állok.

• Istenem, követem csodás szavad, mert élet az a benne bízónak. Ámen!

Lehetek akármennyire okos vagy tanult is, de ha Isten értelme nincs meg bennem, együgyű vagyok. Isten igéje, mint örök mécses lobog szívemben, növeli értelmem és láttatja meg azt velem, hogy nélküle semmi lennék.

• Drága Atyám! Te vagy az én tanítóm, szavaddal vezetsz és intesz, és ugyanezzel a szóval nyitod meg értelmem mondanivalód mélységeire is. Ámen!

Az emberi szív vágya, a test vágya, a test vágya pedig a halál. Isten ezt a vágyat áttranszformálva tesz minket élővé, igéjébe vetett lobogó vágyat gyújtva.

• Istenem, a Te szerelmes szavaidnál nincs csodásabb, mely lángra lobbantja az Irántad való rajongó vágyat.

Isten, a könyörülő Isten nem egy vérszomjas és bosszúéhes valaki, aki azt lesi mikor onthatja ki életünk. Ezért a zsoltáros is Őhozzá, mint reményéhez fordul és kéri Őt, hogy tekintetét fordítsa felé és emelje rá. Ez az, amivel megelégszik szíve, se több se kevesebb.

• Ez az, amit én is kérek. Bárhol is legyek, legyen ott a Te tekinteted Uram Istenem. Ámen!

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb-

 Elizeus ezt kérdezte: Honnét, Géházi? (2.Kir. 5,25)

Alighogy elhagyta Géházi a rejtekhelyet, ott állt a próféta előtt, aki mindent átjáró tekintettel kérdezte: "Honnét, Géházi"?

Elizeus alkalmat akart neki adni arra, hogy bűnét őszintén bevallja. Így enyhébb lett volna a büntetés. Géházi azonban a legártatlanabb arccal nézett rá, merészen és szemtelenül ezt válaszolta: "Nem ment a te szolgád sehová". Most mégis olyat érzett a háromszorosan hazudó Géházi, mint a villámlás és a mennydörgés. Térde reszketett, arca elváltozott.

A próféta mindent látott, még azt is, ahogy Naámán leszállt a kocsijáról, és Géházi elé ment. "Nem ment-e el az én szívem veled, amikor az a férfi leszállott szekeréről elődbe?" "Most az ideje, hogy szerezz ezüstöt, és hogy végy ruhákat, olajfákat, szőlőket, juhokat, barmokat, szolgákat és szolgálólányokat?!" 

Géházi egész hazugságleple cafatokra szakadt. Ó, ha ezt Géházi tudta volna, hagyta volna, hogy az ezüstök Szíriába utazzanak. Most a rettenetes ítélet őt éri: "Naámán bélpoklossága rád és a te magodra ragad mindörökké".

Vége annak az álomnak, hogy gazdag földbirtokos lesz. A legnyomorultabb sorsra cserélődött fel helyzete: a bélpoklosokéra. Kirekesztik a családból és a társadalomból élete végéig.

Géházi sorsa jelképe azoknak a ravasz hazugok és csalók sorsának, akiknek az utolsó napon lelepleződve ezt kell meghallaniuk: "Menjetek, átkozottak, az örök tűzre"! Ott lesz sírás és fogcsikorgatás. S borzalmasabban, mint Géházi szájából ez fog hangzani: "Ó, miért is tettem"!

Keressük inkább minden tisztátalanságunkkal a világosságot, amely Isten szeme előtt minden gonoszságot napfényre hoz!

Isten asztaláról-Varga László

 "Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által." (Róma 5,1)

Különös ige. A békétlenség és a békesség emberek közötti fogalom. Hogy érti az apostol, hogy ki kell békülnünk Istennel? Nem mindenki van tudatában, hogy háborúban áll a Mindenhatóval. Az Istent nem ismerő ember nyugodtan vétkezik, nem tudva, hogy ezzel haragját vonja magára. De az Istenben hívő ember tudja, hogy vétkezik. Vagy fél Istentől, azért nincs békessége, vagy tudatosan száll szembe vele, és nyugalmat nem találhat. Ezért döntő Krisztus közbenjárása. Először is megtanít arra, hogy Isten szeret, akkor is, amikor én Őt nem szeretem. Ezzel a szeretettel lehet szembeszállni, de könnyebb elfogadni. És aki elfogadta, a kegyelem már el is törölte múltját, bűneit, lázadását, megigazult. Azután megtanít arra, hogy milyen jó, milyen értékes, mennyire örömöt adó Istennek általa hirdetett törvénye. Minél mélyebben hiszi valaki, hogy csak aszerint érdemes élni, annál hálásabban tekint a keresztre, tudja elfogadni Krisztus érte adott áldozatát, s már nem ellenségnek, nemcsak úrnak látja Istent, hanem akkor érzi magát biztonságban, amikor szeretettel átadja magát Atyja akaratának. Ez az igazi békesség, melyet Krisztus szerzett, és amely boldoggá és biztossá teszi életünket.
 
Jó Istenem, olyan jó érzés, hogy rád nem kell úgy gondolnom, mint félelmetes bírómra, akinek haragja rám nehezedik. Krisztus tanított meg arra, hogy bízzam rád magam, mert Te sokkal szívesebben áldasz, minthogy büntess. Tudom, törvényed ellenére nem lehet se békesség, se nyugalom. Ma a népek más utat választottak, háború, átok, gyűlölködés uralkodik felettünk. De amikor szeretetedet hittel elfogadjuk, és úgy próbálunk élni, akkor mintha egy védőfal emelkedne közénk és a világi gyűlölködés közé, lelkünkbe békesség költözik és öröm. Köszönöm, hogy ebben nekem is részem van. Adj békességet, Úristen, a szívünkbe, és hozd el azt a boldogságot, hogy a népek újra megtanuljanak benned hinni, veled és egymással megbékélni! Ámen. 

Mindennap az Ige fényében-NAPONKÉNTI BUZDÍTÁS

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 3,7-14  

7 Ezért, amint a Szentlélek mondja: "Ma, ha az ő szavát halljátok,
8 ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában,  
9 ahol megkísértettek engem őseitek azzal, hogy próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át. 10 Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismerte fel az én utaimat.
11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére."  
12 Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. 13 Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától.  
14 Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk.

"Buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától." (Zsid 3,13) 


Most hát Isten elmondja az ő végső szavát a végső időkre. Ezért nincs annál semmi fontosabb, mint hogy meghalljuk azt a szót, és engedelmeskedjünk neki. Az Ószövetség napjaiban sokan voltak, akik hallgatták az ő szavát, s mégis elvesztek. Legyen ez figyelmeztetés számunkra: "Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől."
Mivel utunk veszélyes, és a bűn csábító, a keresztyéneknek olyan közösségben kell élniük, amely gondosan ügyel a közösség tagjaira. Ezen a közösségen belül a keresztyéneknek "buzdítaniuk kell egymást minden egyes napon." Szükségünk van arra, hogy naponként ösztönzést kapjunk a hitre és a jó cselekedetekre. Szükségünk van rá magunknak, és tartozunk vele egymásnak is, hogy naponként lerójuk a szeretet adóját.
Ez a bibliai normája keresztyén egyházaink életének. De alighanem soha nem ébredtünk még tudatára annak, hogy milyen távol kerültünk ettől a normától, és milyen nagyon alkalmazkodtunk "a modern életmód követelményeihez". Ahelyett, hogy "naponként buzdítanánk egymást", megannyi egyháztag heti egy órát tölt el azzal, hogy ül egy hatalmas épületben és engedi, hogy egy, a szószék magasságában álló ember "buzdítsa". És aztán a következő vasárnapig "mindkét kezük tele van munkával".
Az a jelenség, ahogyan kerüljük a keresztyén közösséget, mutatja, hogy nem vagyunk tudatában Isten végső szava komoly voltának, sem pedig a bűn csalárdsága realitásának.
A Biblia azonban így szól: "Buzdítsátok egymást naponként, amíg "máról beszélünk" (az eredeti szöveg szószerinti fordítása. A ford. megj.). A "ma" - Isten kegyelmének az ideje. Az az időszak, amelyikben Isten Jézus Krisztus által szól. Ami személyes életünket illeti, világos, hogy a "ma" nem terjedhet túl életünk idején. De az író szemei előtt más válság is lebeg, mint a halál, amikor azt mondja, hogy a "ma" most van: "...hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától." A megkeményedés azzal kezdődik, hogy lelkiismeretünk érzékenysége gyengül, és azzal végződik, hogy teljesen képtelenek leszünk Isten szavának meghallására és megcselekvésére.
Álljunk meg erősen, és álljunk meg együtt. Hitünknek a közösségben kell felpezsdülnie. Máskülönben az ördög "jól megszedi magát".

Krisztus mindenek felett-IMÁDSÁG AZ ATYA HÁZÁBAN

Oswald Chambers-


   "Nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?" (Angol ford. szerint: "...nekem az én Atyám házában kell lennem.") (Lk 2,49) 

Urunk gyermeksége nem éretlen gyermekkor volt; az Ő gyermeksége örök valóság. Ilyen szent, ártatlan gyermek vagyok-e én is az én Urammal és Megváltómmal eggyé váltan? Úgy nézem-e az életet, mintha az én Atyám házában folyna le? Úgy lakik-e bennem Isten Fia, mint Atyja házában? Isten a maradandó valóság és pillanatról pillanatra küldi parancsait. Mindig kapcsolatban vagyok-e a valósággal, vagy csak olyankor imádkozom, amikor rosszul mennek a dolgaim, amikor zavar állt be az életemben? Meg kell tanulnom, hogy eggyé legyek az Úrral szent közösségben úgy, ahogyan még sokan közülünk nem tanulták meg. "Nekem... az én Atyám dolgait kell intéznem", azaz minden pillanatot Atyám házában kell eltöltenem. Szűkítsd le most ezt saját egyéni körülményeidre: - Annyira eggyé lettél-e már Urad életével, hogy egyszerűen csak Isten gyermeke vagy, aki mindent vele beszél meg és mindent az Ő kezéből vesz el? Benned az örök gyermek él-e Atyja házában? Benned ható élete által kegyelme szétárad-e otthonodban, hivatalodban, baráti körödben? Szeretnéd tudni, miért mégy át mindazon, amin átmégy? Nem azért van, mert neked kell átmenned rajtuk, hanem amiatt a helyzet miatt van ez, amelybe Isten Fia jutott megszentelődésednek ebben a szakaszában. Legyen úgy, ahogy Ő akarja, s te maradj tökéletesen egy vele. Az Úr helyettes életének a te saját egyszerű életeddé kell lennie. Ahogyan itt a földön az emberek között élt és munkálkodott, úgy kell élnie benned is.

Isten műhelyében-Fegyverzetünk (IV.)

Carl Eichhorn-

   "Mindezekhez vegyétek fel a hit pajzsát, amellyel a gonosznak minden tüzes nyilát kiolthatjátok. " (Ef 6, 16)  

 

A fából készült, bőrrel bevont pajzs az egész embert, fejétől a lábáig fedezte. Ez a hit képe. Voltak tüzes nyilak, amelyekkel meg akarták gyújtani a pajzsot; ekkor a harcos védtelenné vált. Ősi ellenségünk mindenekelőtt a hitet akarja elvenni, mert akkor nyert ügye van. Csak a hit őrizhet meg és tehet ellenállóvá a Sátán tüzes nyilaival szemben. A kétségek, sötét gondolatok, sőt Isten elleni káromlások ezek, amelyeket nyílként dob a lélekbe. Különösen a nyomorúság és szenvedés idején jön ezzel: Hol van a te Istened? Mit segít rajtad minden imádságod? Ha Isten igazságos és a szeretet Istene, hogyan győzedelmeskedhet az igazságtalanság, hogyan lehetnek a gyermekei elhagyottak? A jelen idők sok alkalmat adnak ilyen gondolatokra, amelyek elnyeléssel fenyegetik a hitet. Az Úr Jézus előre megmondta, hogy az utolsó időkben súlyos próbák alá kerül hitünk. Sokakat elhitetnek majd a Sátán követei és elbuknak. "Az Embernek Fia, mikor eljön, vajon talál-e hitet a földön?" Sokan hűtlenül elhagyják majd a "zászlót" és hitüket is eldobják.

A hit pajzsát is újra meg újra kell kapnunk. Csak az Isten Lelke által belénk plántált hit áll meg. Nem a könyvből tanult "hit", hanem a szív élő hite vezet győzelemre. Maga Isten erősít meg. A kételkedésnek a hit ellen intézett támadásait ismételten vissza kell vernünk a hit "mégis" szavával. Es ha úgy tűnik, hogy minden ígéret semmivé válik, annál erősebben kell ragaszkodnunk Hozzá és a mindig szavahihető Igéhez, még a legnagyobb sötétségben is.

Jób erősítő példa. Megingott a hite, de nem szenvedett hajótörést. Kételkedett Isten szeretetében, Isten kegyetlen ellenségnek tűnt fel előtte, de mégsem engedte el Őt. Megrázó, hogy kisiklásai ellenére mégis mindig őbelé kapaszkodik: "Szemem könnyezik Isten felé." - "Az én tanúm az égben van." - "Tudom, hogy az én Megváltóm él." A hitnek ezekkel a szavaival védekezik, amikor az ellenség a hitetlenség szakadékába szeretné taszítani őt. "Istenem, a te utad szentséges" - mondja súlyos hitpróba idején a zsoltáríró. Úgy látszik, mintha vége lenne az ígéretnek (Zsolt 77, 9), de ő nem veti el bizalmát. Bár nem érti Isten homályos útjait, mégis "szentnek" látja azokat. Isten soha nem olyan, mint a szeszélyes emberek. Megtartja szavát, hű marad.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Stabilitás és termékenység

"Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne (Krisztusban)..." (Kol 2,7)

 

 

Pál apostol élete olyan volt, mint egy mélyen gyökerező, egészséges gyümölcsfa, amelyet a stabilitás és termékenység jellemez.

Életének sok vihara közt is stabilan állt, mert világos küldetéstudata volt. Tudta, hogy ki küldte, kikhez és mivel. Isten különös szeretetet oltott a szívébe az elveszett emberek iránt, és kapott olyan mondanivalót, amely kezdetben neki is új volt, az ő életét is megváltoztatta, s amellyel minél többeknek akart segíteni.

Feladata ez volt: „nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem (Jézusban) való hit által megkapják bűneik bocsánatát" (ApCsel 26,18). Ő ezt teljes meggyőződéssel hirdette, Isten Szentlelke pedig nagy erővel munkálkodott egy ilyen erőtlen emberen keresztül is.

Életének a gyümölcsei egyrészt abban mutatkoztak meg, hogy a Lélék gyümölcse termett benne gazdagon, vagyis olyan rá egyébként nem, de Jézusra jellemző tulajdonságok jelentek meg benne, mint a türelem, alázat, szeretet, nagy lelki erő. Másrészt pedig munkájának gyümölcsei az élő hitre jutott és megváltozott életű emberek voltak, akik később maguk is sokakat vezettek Jézushoz.

Meggyökerezni Krisztusban azt jelenti, hogy egyre erősebb hitbeli közösségre jut vele az ember. Vele bensőleg azonosulni, benne feltétel nélkül bízni, őt az életünkben minden tekintetben érvényesülni engedni. Ez ad a hívőknek ebben a szellemi viharokkal teli időben állóképességet, de ez teszi könnyebbé az egymáshoz való hűséget is. És ebből a közösségből táplálkozva lesz az életünk termékeny. Egyre jobban hasonlít a jellemünk Krisztuséhoz, és tudunk másokat is hozzá vezetni. Termi az ő nevéről vallást tevő ajkak gyümölcsét is (Zsid 13,15).

 

Isten ígéreteinek tárháza-A boldog élet szabályai

Charles H. Spurgeon-

„Csak légy igen erős és bátor, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked! Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz!" (Józs 1,7).

Az Úr velünk lesz a szent harcban, de megkívánja, hogy pontosan kövessük utasításait. Győzelmünk azon fog múlni, hogy engedelmeskedünk-e neki teljes szívből, és hitből fakadó cselekedeteink elég erősek és bátrak-e. Ha fél szívvel harcolunk, csak fél győzelmet várhatunk.

Az Úr iránti engedelmesség figyelmet és megfontoltságot igényel. Ez Isten akaratának minden területére vonatkozik, és azt jelenti, hogy akaratának mindenben őszinte készséggel engedelmeskednünk kell. Ez szüntelen készenlétet jelent. Magatartásunk legyen az Ige szellemében való. Nem szabad válogatnunk parancsaiban, hanem el kell fogadnunk egyiket a másik után, ahogy kapjuk őket. A végrehajtásban pedig pontosaknak és állhatatosaknak kell lennünk. Utunk egyenes, nem szabad se jobbra, se balra letérnünk róla. Ne legyünk szigorúbbak a törvénynél, de ne legyünk engedékenyek és könnyelműek sem. Az ilyen engedelmesség következtében szellemileg kivirágzik az életünk.

Ó Urunk, segíts világosan meglátnunk, ha nem így élünk, nehogy hiába számítsunk ígéreted beteljesedésére!

MAI IGE - Bob Gass írásaiból-Minden Istené (1)

„Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt.” (Zsoltárok 104:27)

 
 Félünk attól, hogy elveszítjük állásunkat, nyugdíjunkat, vagy nem lesz egészségbiztosításunk, ezért vagyont halmozunk fel, mert azt hisszük, minél több van, annál nagyobb biztonságban leszünk. Ugyanez a bizonytalanságérzet ösztönözte Bábel tornyának építőit is: „… építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén” (1Mózes 11:4).

Hallod a félelmet ezekben a szavakban? Mint ahogy mi nyugdíj-előtakarékossági számlát nyitunk, és vagyontárgyakat készletezünk be magunknak, ők is felhalmoztak egy csomó mindent, míg tulajdonaik tornya akkorára nőtt, hogy elérte az eget. Akkor azt mondták: „Most már biztonságban vagyunk!” De Isten azt mondta: „Nem, nem vagytok!”

A Biblia így figyelmeztet: „Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk” (1Timóteus 6:17).

A gazdagság nem hoz biztonságot. Minél többed van, annál többet veszíthetsz! Ironikus módon, minél többet gyűjtesz, minél jobban óvod, annál jobban nyugtalanít, hogy mindent elsöpörhet valamilyen váratlan esemény, amire semmilyen befolyásod nincs. Isten nem ilyen életet tervezett számodra. Elvárja, hogy takarékosan élj, de azt is, hogy vess. Ha megtettél mindent, amit a bölcsesség diktál, akkor ne bízz semmi másban, csak Istenben. A zsoltáros azt írta: „Számtalan lény… kisebb és nagyobb állatok… Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt” (Zsoltárok 104:25–27). És Isten megadja nekik. Ő a nagy adakozó, határtalanul nagylelkű és teljesen megbízható.

A Szentírás újra meg újra visszhangzó üzenete világos: Istené minden. És ő kész mindezt megosztani velünk. Ezért benne bízz – ne a vagyonodban!

Derek Prince: Próbáld meg elképzelni Őt, amint ott függ a kereszten

A Jézusra szálló átkot úgy nevezi az ige, mint a "törvény átka". Az 5Mózes 28-ban Mózes kimerítő felsorolást ad az áldásokról, amelyeket a törvénynek való engedelmesség eredményez, valamint az átkokról, amelyeket a törvény megszegése von maga után. Az átoklistát az 5Mózes 28,15-68-ban a következőképpen foglalhatjuk össze: megalázottság - meddőség, gyümölcstelen élet - értelmi és fizikai betegségek - felbomlott család - szegénység (folyamatos nélkülözés) - vereség - elnyomás - kudarc - Isten jóindulatának hiánya. Van olyan ezek közül a szavak közül, ami az életedben megtalálható? Vannak olyan dolgok, amik sötét árnyékként telepednek rád, elzárva előled Isten áldásainak napfényét, amely után annyira vágyakozol? Ha így áll a dolog, nagyon is elképzelhető, hogy a problémáid gyökere egy átok, amely alól fel kell szabadulnod. Azért, hogy valóságosan értékelni tudd azt, hogy Jézus átokká lett érted, próbáld meg elképzelni Őt, amint ott függ a kereszten. Jézust saját népe elutasította, egyik tanítványa elárulta, a többiek pedig elhagyták (bár némelyikük később visszatért a kereszthez, hogy tanúja legyen végső szenvedésének). Mezítelenül függött ég és föld között. Teste a számtalan sebtől eltorzult, lelkét az egész emberi nem bűne nyomta. A körülötte állók undorodva fordultak el Tőle, a Menny nem válaszolt kiáltására. 
Míg a Nap visszatartotta a fényét és a sötétség körülfogta Őt, éltető vére a poros, köves talajra csepegett el testéből. Mégis! Közvetlenül halála beállta előtt, még egy utolsó, győzelmes kiáltás hallatszott át a sötétségen: "Elvégeztetett!" A görög szövegben, a magyarhoz hasonlóan egyetlen szó szerepel itt, méghozzá egy olyan igének a befejezett igealakja, amelynek a jelentése "valamit teljesen vagy tökéletesen elvégezni". Tehát úgy is fordítható lenne, hogy "Teljesen beteljesített" vagy "tökéletesen tökéletessé tett". Jézus minden rossz következményt, amelyet a lázadás hozott az emberiségre, és minden átkot, amelyet Isten törvényének áthágása vont maga után, magára vállalt a kereszten. Mindezt azért tette, hogy cserébe mi elnyerhessük az Ő engedelmességének minden áldását. Egy ilyen áldozat hatását tekintve beláthatatlanul nagy, mégis egyszerűségében ámulatba ejtő. Ámen!

Joel Osteen-Kegyelem a mai napra

Isten kegyelmet adott neked a mai napra. Nem kaptad meg a holnapi napra szóló kegyelmet. Sok ember éli úgy az életét, hogy azon tűnődik, mi lesz öt év múlva.
Minden „mi lesz ha” lepörög az agyukban. Óvatosnak kell lennünk, mert a „mi lesz ha” mindig lehangol. Ha pedig el is jön a „mi lesz ha”, akkor Isten meg fogja adni a kegyelmet, hogy megbirkózzunk vele. Mi lesz, ha semmi jóval nem kecsegtet az orvos? Mi lesz, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztem? Mi lesz, ha elveszítem az állásomat? Akkor ott lesz számodra az a békesség, ami minden értelmet meghalad. Isten megígérte, hogy erővel fog felruházni téged minden csatádra. Lehet, hogy nem tudjuk, mit tartogat számunkra a jövő, de azt tudjuk, hogy ki tartja kezében a jövőt.
Az a fontos, hogy ne mulasszuk el a mát, a holnap fölötti aggódás miatt. A mai nap ajándék. Ez a nap soha nem fog visszatérni. Hiszem, hogy azok a dolgok, amik miatt aggódunk, nagyrészt meg sem fognak történni. Ha mégis, akkor nem lesz olyan nehéz, mint amilyennek gondoltuk. Lehet, hogy ma még nincs meg hozzá az erőnk, de Isten a megfelelő pillanatban meg fogja adni mindazt, amire szükségünk lesz. Természetesen szükséges, hogy legyenek terveink és használjuk a józan eszünket. De egy ponton át kell adnunk Istennek a dolgokat: „Istenem, Te tudod, hogy mi a legjobb számomra. Azt mondtad, hogy minden időben megadod nekem a szükséges kegyelmet. És ahogy a mezők liliomait öltözteted, és az ég madarait eteted, tudhatom, hogy rólam is gondoskodni fogsz.” Nagyon felszabadító, amikor megtanuljuk átadni Istennek a dolgokat és elfogadjuk a mai napra szóló kegyelmét.
„Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” (Zsoltárok 118:24)

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb-

A bűnös gondolatokat csak egy lépés választja el a bűnös cselekedetektől.

Amíg Elizeus kamrácskájába vonul vissza, hogy a hazatérő Naámánért imádkozzék, Géházi titkon kilopakodik a házból és Naámán után siet. Nézzétek, ahogy izzadva odafut: jelképe mindazoknak, akik meg akarnak gazdagodni, és a Mammont kergetik. Kísértésbe, tőrbe és sok esztelen kívánságba esnek, veszedelembe és romlásba jutnak (l.Tim 6,9). S nézzétek, amikor úgy véli, hogy már célnál van, Naámán megpillantja, leugrik a szekeréről és azt kérdezi: "Rendben van minden"?

Most Géházinak azt kell tennie, amit mindenkinek, aki meg akar gazdagodni: hazudni kell! S ő ért is ehhez, túlságosan is.

Két prófétafiúról hazudik, akik váratlanul érkeztek látogatóba, és akiknek a próféta egy talentum ezüstöt és két öltözet ruhát kér. Mikor Naámán két talentumot ajánl, látszólag ellenáll Géházi, de azért elfogadja, és két szolga segítségével hazafelé viszi.

Ó, szegény Géházi, okos vagy, de okosságod ördögi okosság! Most nem a pénz a tied, hanem te vagy a pénzé. Vonásaid elsötétedtek. Sötét hatalom ejtett rabul. Oda van békességed. A Sátán súlyos sebet ejtett lelkiismereteden. "... akik pedig meg akarnak gazdagodni!" - S most Géházi újra otthon van. A legsötétebb, a legeldugottabb sarkot keresi. Oda rejti zsákmányát.

"Akik meg akarnak gazdagodni", azoknak sötét Géházi sarkaik vannak úgy otthon, mint a munkahelyen. Oda senkinek sem szabad betekinteni. Ott a Sátán lakik, és onnan nyugtalanság, félelem és ijedelem árad a házra és az életre.

Isten asztaláról-Varga László

"Salamon király sok idegen asszonyt szeretett... olyan népekből valókat, amelyekről ezt mondta az Úr Izráel fiainak: Ne keveredjetek közéjük, és ők se keveredjenek közétek, mert az ő isteneikhez hajlítják szíveteket!... Így történt, hogy Salamonnak a szívét vénségére más istenekhez hajlították feleségei, és szíve nem volt teljesen Istenéé, az Úré, mint volt apjának, Dávidnak a szíve." (1Királyok 11,1-4)

Érthetetlennek tűnik, hogy az a Salamon, akinek bölcsessége háromezer éve példája a világnak, aki olyan csodálatos műveket hagyott hátra a Bibliában, annyira rabjává váljék ösztöneinek, hogy azt tegye, amiért alattvalóit halállal büntette, és amiről az eszével jól tudta, hogy romlást fog hozni magára és országára. Két olyan súlyos bűne van, melyek ma is romlást hoznak ránk. Az egyik a gátlás nélküli paráznaság. Ő, aki nagyon jól tudta, milyen veszedelmes a testnek odadobott gyeplő, nem tudott annak ellenállni. Azt is jól tudta, milyen veszedelmes a vegyes házasság. Az idegen aszszony babonáinak és könyörgésének sok férfi ma se képes nemet mondani. Pedig ha másról van szó, mindenki bölcsen tudja, hogy nem szabad gyermekeink lelkét odadobni egy szép arc kedvéért. Ne mentsége legyen ez egy kevésbé bölcs embernek, hanem komoly figyelmeztetés: Isten szeretete többet ér a leglángolóbb szerelemnél, meg kell tanulnunk féken tartani lázadó ösztöneinket.

Uram, gyenge vagyok a kísértések között. Csak akkor tudok ellenállni, ha Te úgy megerősíted a hitemet, hogy az fontosabb legyen számomra minden csábításnál. Ma a világ tele van paráznasággal és hitetlenséggel. Ez árad rám, családomra, féltett gyermekeimre, minden irányból. Ne engedd, hogy elragadjon! Ne engedd, hogy gyermekeim mocsokban heverjenek, vagy akár az én hibámból, akár a sajátjukból eltántorodjanak tiszta hitünktől, bármilyen lángoló szerelem kedvéért. Erősítsd meg egyházunkat, hogy képes legyen megtartani fiataljainkat, védd meg nemzetünket, hogy megmaradhasson! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-ISTEN HÁZA

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 3,1-6 

1 Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra,  
2 aki hű az ő megbízójához, ahogyan Mózes is hű volt az ő egész házában  
3 Ő ugyanis nagyobb dicsőségre volt méltó, mint Mózes, mint ahogyan a háznál nagyobb tisztessége van a ház építőjének.  
4 Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az.   
5 Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetnie kellett, 6 Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.

"Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, ... Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett, akinek a háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mindvégig erősen megtartjuk." (Zsid 3,5-6, Rev. Károli ford.) 

A Zsidókhoz írt levél állandóan összehasonlítja az Ószövetséget az Újszövetséggel, hogy kimutassa: az új jobb, mint a régi.
Ezúttal az összehasonlítás az Ószövetség közbenjárója, Mózes, és Krisztus között történik, aki által részesei lettünk az Újszövetségnek. A lényeg ez: Mózes nagy volt, Krisztus azonban nagyobb.
Mind Mózest, mind Krisztust "hűnek" nevezi a Szentírás. Mózes hű volt, mint szolga, Krisztus pedig mint Fiú. Mózes hű volt Isten házában, Krisztus mint Fiú, hű volt Isten háza felett.
Izraelnek az a neve, hogy Isten háza vagy háznépe, és az Újszövetség egyházának a neve is az, hogy Isten háznépe. A Zsidókhoz írt levél összehasonlítja a kettőt egymással, és arra a következtetésre jut, hogy nagyszerűbb dolog egy olyan egyház tagjának lenni, amely felett a Fiú az úr, mint ahhoz a néphez való tartozás, melyet Mózes, Isten szolgája tanított.
Manapság sok keresztyén hirdeti hangosan a zsidó nép jelentőségét. A Zsidókhoz írt levél szerzője ellenben így szól: Isten újszövetségi háza jobb Isten ószövetségi házánál. Miért? Mert Jézus több, mint Mózes.
A "Héberek" (A nyugat-európai nyelvekben, így az angolban is ez a szó szolgál levelünk jelölésére. A ford. megj.), akikhez a szerző írja levelét, olyan zsidók voltak, akik elfogadták Jézust, mint Messiást. Az író most azt mondja nekik, hogy amikor továbbléptek, és Mózes házanépéből Krisztus egyháza lettek, akkor az alacsonyabb fokról a magasabbra léptek. És csak akkor maradnak meg Isten házanépének, ha megmaradnak abban a szabadságban és reménységben, amelyet Isten most adott nekik Krisztusban.
Így a Biblia azt akarja, hogy méltányoljuk az Újszövetség egyházának gazdagságát, összevetve azt Isten ószövetségi népével. Újból fel kell ismernünk, hogy Krisztus és az ő háznépe összetartozik. Nem lehet a tied az egyik, ha nem tartozol a másikhoz.

---